A XIX. század nem sok sikert hozott borkereskedelmünknek, mert a magyar bor nem tudta felvenni a versenyt a nyugati borokkal.

Ezt sokan a nem szakszerű kezeléssel magyarázták. Lassú fejlődés csak a reformkor idején kezdődött, ami a szabadságharc után felgyorsult. A kiegyezés utáni időszak kedvező gazdasági feltételei újabb lendületet adtak a bortermelőknek, olyannyira, hogy a század végére virágzó gazdaság alakult ki.

Ekkor viszont jött a filoxéravész, mely elpusztította a szőlőskerteket. Bortermelésünk a felére esett vissza, borhiány alakult ki. Elterjedt a borhamisítás és borimportra szorultunk. Ekkor alkották meg a hatóságok a mesterséges borok készítésének tilalmáról szóló bortörvényt. (1908) A filoxéravész „haszna” az volt, hogy megújult a magyar szőlőtermesztés, ami az első világháborúig folyamatosan fejlődött.

A trianoni békediktátum és a monarchia felbomlása újabb problémákat okozott. Hiába maradt meg bortermelő vidékeink kétharmada, mert a borfogyasztó népesség a határokon túl rekedt. Piacaink nagy részét elvesztettük, ezért törvénnyel próbálták szabályozni a bortermelés mértékét.

A második világháborút követő időszak szintén katasztrofális állapotokat hozott. „Pancsolt” borokat készítettek, amit az állam úgy akart megakadályozni, hogy hatalmas támogatást adott a szőlőtelepítésre. Ezt követően sikerült ismét fejlődni, csak a minőséggel volt baj, mivel a keleti felvevőpiacok a szőlőt soha nem látott borokat is átvették. (KGST)
A kilencvenes évek elején elvesztettük piacaink nagy részét, ami súlyos termelési válsághoz vezetett. Az újabb fellendülést a minőségi borászatok megalakulása hozta. Lassan, de biztosan kezd visszatérni boraink „becsülete” bár a hatalmas konkurencia miatt az exportlehetőségek így is beszűkültek. 

Horváth Dezső

Történelem.lap.hu | Szüret.lap.hu | Nemzeti.lap.hu